Habsburg György, egy közép-európai uralkodócsalád leszármazottja, Magyarország új nagykövete elkötelezett európaiként érkezik Franciaországba.

Habsburg György – akit 2020 decemberében neveztek ki Magyarország párizsi nagykövetének – hivatalba lépett. Az 56 esztendős férfi három gyermek édesapja, magyar-osztrák kettős állampolgár, az utolsó osztrák császár és magyar király, I. Károly (Magyarországon IV. Károly) és Zita császárné unokája, és a 2011-ben elhunyt Habsburg Ottó – aki 20 évig európai parlamenti képviselőként dolgozott és igen ismert volt Franciaországban – legifjabb fia. Az európai dinasztikus hagyomány szerint György császári és királyi fenség, Ausztria főhercege, Magyarország, Csehország és Horvátország hercege, de ezeket a címeket betiltották Ausztriában (ahol útlevelét német nyelven állították ki Georg Habsburg-Lothringen névre), ahogy Magyarországon is (magyarul Habsburg-Lotaringiai Györgynek hívják).

Ez a mai idők polgára olyan hivatást gyakorol, mint mindenki más. Miután jogi, történelem és politikatudományi tanúlmányokat végzett Ausztriában, Németországban és Spanyolországban, televíziós vagy kommunikációs társaságoknál kezdett dolgozni. 1992-ben telepedett le Magyarországon, 1996-ban az ország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete lett, és különböző tisztségeket töltött be, köztük a Magyar Vöröskereszt elnökségét. Habsburg György – mint ahogy édesapja – németül, magyarul, franciául, spanyolul, angolul és olaszul beszél.

Le Figaro: Ha néhány szóval kellene bemutatnia Magyarországot, hogyan határozná meg országa főbb jellemvonásait?

Habsburg György: Magyarország egy ezeréves állam, földrajzilag Európa közepén helyezkedik el. Az ország hosszú és gazdag történelem örököse, és az egész világon elismert kultúra hordozója, büszke erre az örökségre és a hagyományaira. Modern ország, a technológiai innováció felé fordult és a nemzetközi befektetők vonzására törekszik.

Le Figaro: Hogyan küzd meg országa a Covid-19-es pandémiával?

H. Gy.: Ugyanazokkal a problémákkal küzdünk, mint mindenki más. Minthogy azonban a kezdetektől fogva az volt a meggyőződésünk, hogy kizárólag a vakcina lehet hatékony a járvánnyal szemben, nagyon hamar tárgyalásokat kezdtünk a gyártó országokkal, hogy kibővítsük az Európai Uniós kvótán felüli beszerzéseinket. A 10 millió lakosú Magyarországon minden egyes nap 100-150 ember hal meg a koronavírus miatt, és a pandémia napi 30-35 millió euróba kerül az országnak. Ez a sürgősségi helyzet arra késztetett bennünket, hogy vakcinákat vásároljunk Oroszországból és Kínából.

Le Figaro: Felelevenítené a Magyarország és Franciaország közti történelmi kapcsolatokat?

H. Gy.: Ezer éves történelem köti össze országainkat. Népeink sorsa gyakran keresztezte egymást. Különösen a magyar állam megalapítására gondolok, amelyre 1000-ben került sor, amikor Szent István király megkapta koronáját II. Szilveszter pápától, a francia Gerbert d'Aurillac-tól. Az Anjou-dinasztiára is gondolok, amely a középkori Magyarország felett uralkodott, vagy Rákóczi herceg és XIV. Lajos szövetségére az 1707-es függetlenségi háború idején, vagy a francia befolyásra a reformkorra Magyarországon a XIX. század első felében. Felidézhetem a francia kultúra hatását a magyar elitre a művészeteken, irodalmon, tudományon, technológián és zenén keresztül. A történelem során tehát számos közös pont figyelhető meg országaink között. Természetesen útjaink eltérők is voltak a nagy európai összecsapások során, amikor Franciaország összecsapott Ausztriával, amelyhez Magyarország akkoriban kötődött. Ez ugyanakkor a múlté, hiszen azóta nemzeteink ragaszkodnak a minket egyesítő európai gyökerekhez.

Le Figaro: Milyen a viszony ma Magyarország és Franciaország között?

H. Gy.: Országaink között a kétoldalú kapcsolatok valójában mintegy harminc évvel ezelőtt, a kommunista rendszer összeomlása után épültek ki. 2008-ban a kapcsolatok megerősítése érdekében stratégiai partnerségi megállapodást kötött Magyarország és Franciaország. Kormányaink rendszeresen egyeztetnek bilaterális alapon, vagy az európai csúcstalálkozók margóján. A parlamentjeink szintjén is zajlik rendszeres egyeztetés. Emellett meg kell említenünk a magyar és francia szakemberek több területen folytatott gyümölcsöző együttműködést is. Franciaország a negyedik legnagyobb külföldi befektető Magyarországon. Nagy számú francia multinacionális vállalat van jelen az országban olyan ágazatokban, mint az ipar, az energetika, az élelmiszeripar, a gyógyszeripar, a nagy bevásárlóláncok vagy a pénzügyi szektor. Ilyen cégek például az Auchan, a Groupama, a Valeo, a PSA vagy a Michelin. Az elmúlt években egyre több francia kkv fektetett be Magyarországon. Összesen mintegy 600 francia vállalat van jelen az országban, és mintegy 40.000 embernek nyújtanak munkát. Olyan francia vállalatok, mint a Dalkia, a Sanofi-Aventis, az Egis, a Schneider Electric, a Servier Hungaria és a Le Bélier tartoznak a magyar kormány stratégiai partnerei közé. Magyarországi pályafutásom során megismerkedtem számos francia vállalat vezetőjével, akik rendkívül elégedettek voltak befektetéseikkel az országomban és a jelenlétüket is növelni kívánták. A francia-magyar kapcsolatok ezen aspektusa nagyon pozitív, de sajnos erről kevés szó esik. Magyarországot illetően nagy különbség tapasztalható a sajtóban megjelent hírek és a helyszíni valóság között. Nagyköveti feladataim közé tartozik, hogy jobban elmagyarázzam/bemutassam, mi történik nálunk.

Le Figaro: Magyarország 2004 óta tagja az Európai Uniónak. Azonban körülbelül 2014-2015 óta a magyar kormány orientációja egy sor feszültséghez vagy incidensekhez vezetett az európai vezetőkkel. Milyen európai jövőképet védelmez Magyarország?

H. Gy.: A középkorban, amikor István király úgy döntött, hogy Rómától és nem Bizánctól kéri a koronát, választott.. Ez a választás a Nyugatot jelentette. Magyarország egy közép-európai ország, de kulturális szempontból a nyugati világhoz tartozik. Vagyis az európai eszme mindig is a magyarok DNS-ében volt. Téves tehát azt állítani, hogy Magyarország Európa-ellenes. A nálunk végzett közvélemény-kutatásokban is megjelenik, hogy a magyar emberek döntő többsége helyesli európai uniós tagságunkat, sőt úgy vélik, hogy ez a jövő kulcsa. A magyarok kétségkívül európaiak és egy erős Európa hívei.

Azonban Európa nem csak kibővült, hanem változik az eredeti projekthez képest, amelyet akkor indítottak, amikor a keleti országok még kirekesztettek voltak ebből a közösségből a szabad világ és a kommunizmus közti ellentét miatt. Néhány, az Unióban nemrégiben megfigyelhető gyakorlat vagy döntés azonban értékelésünk szerint nem felelnek meg az Európa alapító atyák alapgondolataival. Utóbbiak egyik kulcsszava a szubszidiaritás elve volt, amely szerint egy központi vagy szövetségi hatóság nem jogosult olyan feladatok elvégzésére, amelyek alacsonyabb szinten is elvégezhetők. Számunkra nagyon fontos, hogy Európa a Szerződésekben meghatározott elvek szerint fejlődjön. A szubszidiaritás pontosan megválaszolja az Európai Unió számos kérdését, amelynek intézményei nem avatkozhatnak be olyan ágazatokba, amelyek nem tartoznak az Unió hatáskörébe. Az államoknak, régióknak, városoknak vagy családoknak joguk van dönteni a saját hatáskörükben, és fontos tiszteletben tartani ezt a jogot. Franciaországgal hasonló víziót képviselünk az Európai Unión belül olyan témákban, mint az éghajlatváltozás, a nukleáris energia és a védelempolitika. Más területeken nézeteink eltérőek, amely néha problémákat és vitákat eredményez. De az európai keretrendszer pontosan lehetővé teszi, hogy a tagállamok párbeszédet folytassanak.

Le Figaro: Az elmúlt években megsokszorozódtak az összeütközési pontok. A migránsokkal való bánásmód, a család felfogása, a keresztény gyökerek idézése, az illiberalizmus, a jogállamiság, a sajtószabadság és az értékek: rengetek témakör, amelyekben a magyar kormány politikáját kritizálják. Mit válaszol ezekre a kritikákra?

H. Gy.: Mindegyik témában részletesen válaszolhatnék. Általánosságban, emlékeztetnék arra, hogy Magyarország egy demokratikus állam. A választók voltak azok, akik 2010-ben nagy többséget adtak a kormányfőnek, Orbán Viktor úrnak, és akik 2014-ben és 2018-ban megújították bizalmukat iránta. Továbbá azok, akik kitartóan visszatérnek ezekhez a kritikákhoz minden egyebet negligálva elfelejtik, hogy Magyarország az Európai Unió tagállama, ahol mindenkit azonos méltóság illet meg. A 2012-ben kihirdetett új Alkotmányunkat más európai államok alkotmányai alapján, és minden egyes szavát mérlegelve formálták Magyarország nemzeti jellegére.

A kritikákkal szemben mindig elmagyaráztuk az álláspontunkat és amennyiben a nézeteltérés továbbra is fennállt, az Európai Unió Bírósága elé mentünk, de soha nem fordult elő egyetlen egyszer sem, hogy Magyarország ne tartotta volna be a Bíróság ítéletét. Még egyszer, Magyarország az európai család tagja és döntéseit kizárólag Európa alapítóinak elképzeléseivel összhangban hozza meg. A Visegrádi csoporton belül nagyon jó az együttműködés Lengyelországgal, a Cseh Köztársasággal és Szlovákiával, hiszen ezen országok közös akarata, hogy konstruktív szerepet töltsenek be az Európai Unióban, emlékeztetve arra, hogy Közép-Európa saját történelemmel, értékekkel, hagyományokkal, valamint politikai és társadalmi elképzelésekkel rendelkezik, amelyeket Brüsszelben is képviselni kell.

Le Figaro: Előnyt jelent-e Magyarország nagykövetének lenni az utolsó magyar király unokájaként és Habsburg Ottó fiaként, aki Európában széles körben elismert személyiség volt?

H. Gy.: Bizonyosan, hiszen két dolgot nem kell elmagyaráznom. Először is elkötelezett európai vagyok, hiszen Európa-ellenes Habsburg nem létezik. És igen, Magyarország képviselője is vagyok, hiszen meggyőződésem, hogy ez az ország Európa-párti. Azt sem kell elmagyaráznom, hogy katolikus vagyok és személyes és családi értékeim egybeesnek a kereszténységgel. Nagyapámat, I. Károly császárt és királyt (Magyarországon IV. Károly) 2004-ben boldoggá avatta II. János Pál pápa számomra ennek értelme van. A legnagyobb példaképem azonban édesapám, Habsburg Ottó, aki rendkívül sokat tett Európáért.

Le Figaro: Mit érzett, amikor értesült a párizsi kinevezéséről?

Örömöt. Mindenekelőtt megtiszteltetés számomra egy olyan nagy ország fővárosában betöltenem ezt a posztot, amely meghatározó szerepet tölt be Európa jövője szempontjából. A párizsi munkavégzés szintén a családi örökség része. Az első világháború alatt nagyapám, Ausztria császára és Magyarország királya, 1917-ben kezet nyújtott ellenfeleinek, hiszen titokban béketárgyalásokat kezdeményezett a franciákkal és az angolokkal, amelyek sajnos kudarcba fulladtak. Édesapám, Habsburg Ottó nagy barátja volt Franciaországnak, ahová gyakran látogatott. Franciaország és Magyarország előtt hatalmas feladat áll: jobban megismerni és megérteni egymást, együtt dolgozni Európa jövőjéért. Ebben a szellemben végzem küldetésemet.